1.fejezet
Lucy eszeveszetten rohant az erdőben. Késő délután volt. A
nap fénye beáradt a fák közt. A lány ijedten szaladt, amerre csak látott. Két
nagydarab férfi üldözte. Nem ismertek akadályt. A lány már így is fáradt volt.
Minden tagja égett és bizsergett. Sebeiből szivárgott a vörös vér. Már csak
botladozni tudott a fák gyökerei közt. De a lányt hajtotta az élni akarás. Félek. Nagyon félek, de nem akarok meghalni!
Istenem…bárcsak itt lennél. Bárcsak megvédenél, úgy mint régen. Lucy fejében
cikáztak a gondolatok és az emlékképek. Könnyes szemeitől már alig látott
valamit. Csak ment amerre gondolta. Hátranézett és látta, hogy repül felé
valami fehér bigyó. A lány megállt és letörölte könnyeit. Az a valami földet
ért és mire Lucy rájött mi is az…már felrobbant. A lány súlyos sérülések közt
ért földet,s eszméletét is elveszítette.
-
Isten…mi tart ennyi ideig? Natsu, Erza siessetek
már! – fordult vissza unottan Gray társai felé, amikor hirtelen megérzett egy
nagyon is ismerős mágiát. Ez az érzés…kétségtelen.
Ez Lucy! De hogy kerül ide? Gray megfordult,de mire elindult volna addigra
már nem érezte a mágiáját. Csak
képzelődtem volna? Nem. Az nem lehet. Lucy tényleg…itt van… A férfi
eszeveszetten rohanni kezdett, be az erdő mélye felé. Semmi sem állíthatta meg.
Sem az útjába álló indák sem a különféle burjánzó növények. Csak ment, ment és
csak akkor állt meg amikor megpillantotta a lányt. Eszméletlenül feküdt a
földön, sebeiből ömlött a vér. Két férfi közeledett felé. Gray mozdulni sem
bírt a megdöbbenéstől,de aztán észbe kapott és közbe lépett.
-
Hozd a lányt. – mondta az egyik a társának.
-
Miért mindig az enyém a nehezebbik meló? –
kérdezte karba tett kezekkel.
-
Csak hozd már!
-
El a kezekkel tőle! – kiáltott Gray és lefutott
a meredek lejtőn.
-
Vidd a csajt én feltartom ezt az alakot. Aztán
nehogy kinyírd. A főnök élve akarja. – forgatta a szemeit majd visszafordult
Gray felé, de ez volt az utolsó mozzanata. A férfi egy szempillantás alatt
elvágta a tag nyakát. A vér spriccelve fröcskölt szanaszét. A szőke már épp
kapta volna fel a lányt.
-
Ne merészelj hozzá érni,különben…
-
Különben mi lesz? – kérdezte mosolyogva a férfi.
– Nem érdekel, hogy kinyírtad. Tulajdonképpen még szívességet is tettél nekem.
Bezsebelem az összes pénzt a lányért és még az idegesítő pofáját sem kell
néznem.
Gray nem tudta tovább hallgatni a szőke férfit.
-
Ice make lance! – Gray kezeiből jégből készült
lándzsák törtek elő, melyek halálos sebet ejtettek az ellenfélen. A férfi
habozás nélkül odarohant a lányhoz. Karjaiba vette a lányt, de Lucy meg sem moccant.
-
Lucy! Hallasz engem? Mondj valamit! Nem halhatsz
meg! Nem…most nem…végre megtaláltalak. Nem halhatsz meg, hallod?!
Natsu és Erza Gray után eredtek. Látták ahogy egy lányt tart
a kezében és két hulla veszi őket körül. Kissé megdöbbentek. Erza és Natsu nem
igazán látták Gray könyörtelen arcát. De most már ezzel is szembe néztek. Natsu
odament Gray-hez.
-
Ismered a lányt? – kérdezte.
-
Igen. – mondta elkomorodva és megsimította a
lány arcát, de ő nem reagált.
-
Gray…a lány haldoklik. Vigyük a céhbe ott meg
tudjuk őt gyógyítani. – Erza megfogta Gray vállát, hogy a férfi érezze nincs
egyedül. Gray bólintott, majd óvatosan karjaiba vette a lányt. Pár óra múlva
már a céhben is voltak. Gray egy pillanatra sem engedte el a lányt. Csak
szótlanul felvitte őt a gyengélkedőre és óvatosan letette az egyik ágyra.
Kiment a szobából és az orvosra bízta a dolgot.
-
Gray napok óta nem mozdult a gyengélkedő ajtaja
elől. Rendben lesz? – kérdezte Erza.
-
Biztos sokat jelent neki az a lány. Szerintetek
van esély rá, hogy felépüljön? Elég ramatyul nézett ki, amikor idehoztátok. –
gondolkozott hangosan Mirajane.
-
Igen. Lassan már négy napja gyógyítják, de még
mindég nem ébredt fel. – mondta Erza elkomorodva.
-
De ki ez a lány? Én tudni akarom! Menjünk oda és
kérdezzük meg végre Gray-t! – csapott hangzavart Natsu.
-
Nyugodj le. Idővel úgy is megtudjuk. – legyintett
Erza, de Natsu megfogta a kezét és magával húzta. Erza kelletlenül, de követte
a férfit végtére ő is nagyon kíváncsi volt az új jövevényre. A gyengélkedő
előtt nem volt senki így Natsu rátapadt a résnyire kinyitott ajtóra. Erza
megtámaszkodott a falnál és behunyta szemeit.
-
Fullbuster. Bejöhet. A lány felébredt. – jött ki
a szobából az orvos, majd el is hagyta a céhet. Gray gondolkodás nélkül
berontott a szobába és odament a lányhoz.
-
Hmm…élek? – suttogott a lány és lassan
kinyitotta a szemeit. Lucy először homályosan látott…aztán kirajzolódott Gray
arca.
-
Lucy. – a férfi térdre rogyott és megfogta a
lány kezét. Könnyei megállíthatatlanul folytak le az arcán.
-
Gray? Tényleg…te vagy az?
-
Azt hittem elveszítelek…megint. – Gray hangja
elcsuklott. Csak szorította a lány kicsiny, törékeny kezét. Lucy nagy nehezen
felült az ágyban.
-
Megmentettél. Megint. Köszönöm. – mosolyodott el
Lucy.
-
Persze, hogy megmentettelek. Azt hittem…azt
hittem, hogy te is meghaltál…azon az éjszakán.
-
Mindenki ezt hiszi. Néha úgy érzem nem is lett
volna baj, ha én is ott veszek. – szomorodott el a lány. Gray felemelte a fejét és a lányra nézett.
-
Én mindennél jobban örülök, hogy életben vagy.
Hálás vagyok…amiért újra itt vagy mellettem. De most hagylak. Pihenned kell. –
Gray megsimította a lány kézfejét. Lucy bólintott, majd nézte, ahogy Gray
elhagyja a szobát.
-
Mennyit hallottatok? – kérdezte halkan Gray
miután becsukta az ajtót.
-
Gray, én nem—Natsu volt az aki- - mentegetődzött
Erza.
-
Nem is fontos. Csak arra kérlek titeket, hogy
senkinek ne mondjatok semmit. Oké?
Lucy csak maga elé bámult. Minden tagja zsibbadt.
A lány tiszta szívéből örült annak, hogy újra láthatta
Gray-t, de döntésre jutott. Nem
maradhatok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése