1.fejezet
A lány kilépett a csatatérre. A bűz szinte elviselhetetlen
volt, amerre a szem ellátott, holtak voltak. A lány komoran nézett körül. Vannak, akik a haza iránti hűséget akarják
bizonyítani azzal, hogy shinobinak állnak. Vannak olyanok is, akik csak a
dicsőséget akarják maguknak. Vannak azok, kik az álmaikat követik, s a Hokage
címet akarják. És vannak azok, akiknek nincs választásuk. Én az utóbbiba
tartozom. A lány lehunyta szemeit, s visszaemlékezett. Az Uzumaki klán volt
a legerősebb az Uchihák mellett. Emlékezett történetre miszerint édesanyja
Kushina inkább elmenekült, s Konohában talált menedékre, hol megismerte
édesapját Minato-t. A lány nagyapja elragadta őt a szüleitől és csupán egy kis
gyenge négy éves kislány volt, mikor megkezdődött a kegyetlen kiképzése. A lány
ígéretesnek tűnt, tehetséges volt bármilyen fegyvert adtak a kezébe. Mégis a
nagyapja a kutyával jobban bánt, mint a lánnyal. A kis gyermek, aki egyre csak
nőtt folyton kérlelte nagyapját, hogy legalább egyszer hadd látogasson haza.
Mivel nagyapja nem engedte sehová, ezért a lány titkon információkat szerzett
és megtudta, hogy született egy öccse. Persze ezt a lány eltitkolta nagyapja
elől, mert félt, hogy a kis csecsemő öccse is arra a sorsra jut, amire ő maga
is. Nem akarta, hogy testvére is csak egy eszköz legyen a klán kezei közt,
melyhez annyi vér tapadt. Így a lány nem érdeklődött tovább sem a családjáról,
sem Konoháról. Jobbnak látta nem bolygatni
a dolgot így legalább gyanút sem keltett. A lány arra is emlékezett,
hogy nagyapja minden egyes edzésen a halál peremére kergette őt. Nem hagyta
abba, ameddig a lány újra és újra meg nem tanulta, ha már levegőt is alig bír
venni…akkor is fel kell kelnie. Mert a harc ilyen. Kegyetlen és végtelen. És
egy Uzumaki nem adja fel. Egy Uzumaki a végsőkig küzd. Persze a klánt
rengetegen megutálták pont a kegyetlenségük miatt. Sok lúd disznót győz elven a
környező harcosok összeesküdtek a klán ellen és lemészárolták azt. Mint ahogy
ez később kiderült ez a Kage-k parancsa volt, mert túl veszélyesnek ítélték a
klánt. Nem csoda, hiszen hatalmas erejük volt, fegyelmezett harcosok, földeket
hajtottak az uralmuk alá, szinte már egy kis királyságot kialakítva. Csak néhányan menekültek meg, de ők is
szétszéledtek, s a maguk útját kezdték járni. A lány Konohába menekült,
reménykedve abban, hogy ő maga is menedéket kap, ahogy édesanyja annak idején.
Csakhogy az idők változnak úgy pedig az emberek is. A lányt elfogták a határon
és a Kage-k elé vitték,ahol megfenyegették a 10 éves gyermeket, hogyha bármilyen
kapcsolatba kerül öccsével akkor mindkettejüket megölik. Persze a lány így szót
fogadott, s a Kage-k ezzel tartották őt a markukban. A lány ennek ellenére is
Konohába ment és figyelte, ahogy elárvult kisöccse magányos útját járja, ahogy
egy erős shinobivá válik. Sosem vette le róla a szemét. Mindég óvva figyelte
testvérét. A falusiak semelyik gyermeket nem fogadták be. Mindkettőt
szörnyetegnek tekintették, hiszen Narutoban ott lakozott a kilencfarkú,
nővérében pedig a tízfarkú démon. Az emberek féltek. Míg Narutot egyre jobban
elfogadták a lányt annál inkább gyűlölték. A két testvér különbözött. Naruto
erős harcos, de vajszívű. A lány talán az egyik legerősebb shinobi a
környéken,s szíve már réges régen nem táplált gyengéd érzéseket. Nem érzett.
Csak végre hajtotta a neki szánt parancsokat. Persze Naruto továbbra sem tudott
a testvéréről. Megvédte a falut Pain-től, életeket mentett és egyre jobb
jinjuriki lett belőle. Eközben a lány még miután megérkezett Konohába, azonnal
csatlakozott az ANBU szervezethez. S most itt állok a 4.Nagy Ninja Háború egyik
csataterén. Obito, aki azt hiszi ő az igazi tízfarkú démon jinjuriki-je,
megtámadta a nemzeteket. Azt hiszi igazi ereje és hatalma van. Naív ember.
Fogalma sincs milyen az igazi erő, amely mindent felemészt, az a pusztítás…szinte
felfoghatatlan.
-
Ne feledd Saki! A háború nem lényeges…te akkor
sem mehetsz Naruto közelébe! – fordult a lány felé a mostani Hokage. A Kage-k
közül – már amelyikük tud róla, mert a jelenlegi Mizukage és Kazekage semmiről
nem tudnak – talán ő az egyetlen, aki az én pártomat fogja. Sakinak a
Hokega-ról két társa jutott eszébe az ANBU-tól. Ők ketten sosem látták
szörnynek a lányt és mindég vigyázták őt. Mintha szert tett volna két bátyra.
Két bajtársra,barátra. Bár Saki nem tudta ezeknek a jelentését az érzés meleg
és kellemes volt számára. Mintha „haza” ért volna. Mikor újra megtapasztalta a
marcangoló fájdalmat, mikor elveszítette Itachit- a fiatalabbik társát úgy
döntött többé nem épít kötelékeket. Bár Kakashi így is mellette maradt, később
ő lett Naruto csapatvezetője. Így Saki kevésbé volt nyugtalan öccse miatt, hisz
tudta jó kezekben van. A lány felnézett a szürke borús égre, mely tükrözte az
emberek lelkét. Kétségbeesés, félelem, fájdalom és szenvedés. Saki rettegett.
Nem a saját épsége miatt. Naruto a háború egyik fő alakja…csoda lenne, ha
túlélné. Félt, hogy elveszíti öccsét. Nagyon félt. A lány mellkasa összeszorult
a gondolatra. Ez a hét és fél év, amit Konohában töltött kínzóbb volt, mint a
nagyapja kiképzései.
Naruto nem adta fel.
Addig nem adom fel míg el nem érem a céljaimat! Vissza hozom Sasuke-t a faluba
és Hokage leszek! Naruto felállt a földről és újra neki kezdett a
támadásnak. A fiú bizonyítani akarta, hogy ő képes, érdemes a Hokage címre. Meg
akarta védeni a számára oly fontos és nehezen szerzett igaz barátait. Sakura látva
Naruto kitartását követte őt. Még most is a háborúra koncentráltak, pedig
Sasuke is megjelent a csatatéren. Naruto reménykedett, hogy újra egy csapatként
fognak harcolni, most, hogy már teljes a csapat. Sakura mellett egy haldokló
férfi csúszott-mászott a földön. A lány azonnal leguggolt mellé és
megfordította a kimerült férfit kezeit a
mellkasára tette és kicsi, törékeny kezei olyan smaragdzöld színben fénylettek,
akár a lány szemei. Ekkor Sakura felnézett és látta, hogy Naruto szorult
helyzetben van. Nem tudott mit tenni. Nem lett volna olyan gyors, hogy megmentse,
és ezt a férfit sem hagyhatta itt meghalni.
-
A fenébe! – szaladt ki a száján.
Naruto felé egy lila folyadék repült, de minden irányból,
így nem tudta volna kivédeni, az a valami valószínűleg egy erős méreg volt. Ekkor
Saki jelent meg gyorsan a levegőbe szökkent és a földre lökte Naruto-t,aki
meglepődve feküdt a földön a lánnyal együtt, kinek a lábát marta a méreg.
Szinte sistergett a bőre, égető fájdalmat érzett. De ezzel mit sem törődve Saki
aggodalmasan nézte a még mindég döbbent öccsét.
-
Nem sérültél meg? Jól vagy? – kérdezte.
-
Igen…de ki vagy te? – kérdezte a fiú.
-
Én vagyok…- Saki nem mondott többet. Ha most
engedett volna kísértésnek és elmondja, ki is ő valójában akkor Naruto élete
véget érne, még azelőtt, hogy elkezdődhetett volna.
